Annak ellenére, hogy a cetek vízben élnek és külsejük majdnem olyan, mint a halaké, mégsem halak, hanem emlősállatok, éspedig tengeri emlősök: elevenszülők, borjaikat tejjel szoptatják; tüdővel lélegeznek és melegvérűek. Mintegy két milliárd évvel ezelőtt alakult ki az élet a tengerben. Később a növények és az állatok meghódították a szárazföldet is. Némely szárazföldi állat azonban az idők során éppen az ellenkező utat járta be; közéjük tartoznak a cetek elődei. Ezek emlősállatok voltak, amelyek valószínüleg rovarokkal táplálkoztak. Amikor 65 millió ével ezelőtt kipusztultak az őshüllők (a szaurusz félék) és lakatlan élettereket hagytak maguk után, ezeken nemsokára más állatfajok jelentek meg. Nagyjából ez idő tájt húzódtak a cetelődök a sekélyebb vizek zónájába. itt valószínűleg gazdag étlapot kínáltak nekik a rákok, a puhatestűek és a brakkvízi halak.
A fejlődés következő fokán jelentkeztek az ősbálnák és ősdelfinek elődei, az "Archaeoceti"-k, amelyek már folyamatosan a mély vízben éltek.
Megkövült maradványaikat a kb. 50 millió éves üledék-rétegek őrizték meg. Hátsó végtagjaik nagyon megrövidültek és állkapcsuk megnyúlt, testhosszuk 20 méter körüli volt.
az őscetek legtöbb faja kb. 25 millió éve pusztult ki. Ezek voltak a mai fogas-és sziláscetek elődei.
A biológusok véleménye erősen megoszlik azzal kapcsolatban, hogy hol van a cetek helye az állatvilág rendszerén belül. Némely cetfaj a legutóbbi évtizedek kutatásai szerint megdöbbentően sok jegyben különbözik látszólagos rokonaitól. Vannak kutatók, akik éppen ezért lehetségesnek tartják, hogy a szárazföldből a vízbe vezető (fordított) utat több állatfaj is bejárta, tehát nem minden cet származik ugyanazoktól az ősöktől.